Az egyetem és a sűrű versenynaptár nem engedi, hogy nyaralni járjon Gardi Dominika, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának levelezős hallgatója. Mint mondja: a sport minden áldozatot megér neki.
Olvasási idő: 3,5 perc
Gardi Dominika, vagy ahogy sokan becézik, „Domka”, igazi megszállott görkorcsolyázó, aki – a tanulmányai mellett – éjt nappallá téve edz, és versenyekre jár. Bár a sportág nem szerepel a nyári olimpiai játékok programján, nem bánja, hogy ezt választotta, hiszen tömérdek szép élményt és ismeretséget köszönhet neki. Ha újra születhetne, ma sem cselekedne másképpen.
M.F.: A véletlen műve vagy szándékos, hogy a telefonszámodban három nyolcas is van?
G.D.: Abszolút a véletlené.
M.F.: Pedig azt hittem, azért választottál ilyen telefonszámot, mert ezzel is utalni akarsz arra, hogy egy pár görkorcsolyának összesen nyolc kereke van.
G.D.: Őszintén szólva, erre még sosem gondoltam. Amikor apukám a mobiltelefon-előfizetésemet intézte, két számot ajánlottak fel neki, ez volt az egyik, és valamiért ezt választottam.
M.F.: Gyerekkorodban több alkalommal is jártál az Egyesült Államokban, gondolom, az már nem a véletlen műve.
G.D.: Édesapámnak – aki vegyész – kutatói állást ajánlottak az USA-ban. Anyukámmal és a testvéremmel kiköltöztek, én pedig már ott születtem. Három év után hazajöttünk, de apukám még sokat ingázott a két ország között. Sőt, egyszer újra kiment egy évre, mi pedig pár hónap után követtük. Akkor harmadikos általános iskolás voltam, így több mindenre emlékszem.
M.F.: A görkorcsolyával itthon ismerkedtél meg, de ha mindez az Egyesült Államokban történt volna veled, lehet, hogy minden másképpen alakult volna.
G.D.: Lehet, nem tudom. Itthon az óvodában kezdtem el korizni, és szerencsére hamar jó kezekbe kerültem. Sokat köszönhetek edzőimnek: Garzó Erikának és Kéri Ferencnek. A városnak, amelyben kint éltünk, azonban nem volt görkorcsolyacsapata, így egyedül kellett edzenem, ám így is jártam versenyekre, amelyeken sok sikert értem el. Ha születésem után nem jöttünk volna vissza Magyarországra, vélhetően sok minden másképpen alakult volna. Mivel – ahogyan az előbb mondtam – abban a városban nem volt koricsapat, valószínűleg más sportot választottam volna. Utólag azonban egyáltalán nem bánom, hogy végül a görkorcsolya mellett kötöttem ki. Ráadásul az nem visz előrébb, ha minden nap azon gondolkodnék, „Mi lett volna, ha?”
M.F.: Sok labdarúgó-stadiont és sportcsarnokot fel tudnék sorolni, de görkorcsolyapályát egyet sem. Hol készültök fel a versenyekre?
G.D.: Valóban nincs sok belőlük. Magyarországon három versenyzésre alkalmas pálya van: Tatabányán, Szegeden és Szombathelyen – utóbbi nemrég készült el, így még nem volt alkalmam kipróbálni. Emlékszem, amikor elkezdtem korizni, még itt Szegeden sem volt, parkolókban és a Cserepes-soron (a helyi piac terén – a szerk.) edzettünk. Sajnos az itthoni körülmények nem éppen ideálisak, de nem szeretnék panaszkodni, örülök, hogy van hol edzenem.
M.F.: Talán más lenne a helyzet, amennyiben itthon sportként tekintetének a görkorcsolyára, és nem csak úgy, mint a gyerekek egyik kedvenc időtöltésére.
G.D.: Tény, hogy nálunk még kevésbé elterjedt, sokan elképzelni sem tudják, miről is szól a mi sportágunk. A pályán űzött gyorsasági görkorcsolyaversenyek rendkívül izgalmasak, mi több, a sportág nagyon összetett. A versenyszámok során az állóképesség, a gyorsaság mellett a helyezkedés és a taktika is nagyon fontos, amiből következik, hogy fejben is felkészültnek kell lennünk. A profi versenyzőknek nagyon sokrétűnek kell lenniük.
M.F.: A rövid és a hosszúpályás, jégen űzött gyorskorcsolyát többen ismerik itthon. Ott is kipróbálnád magad?
G.D.: Vannak, akik mindkét sportágat űzik, nem is eredménytelenül. Én a jégen még csak a hosszú pályás változatot próbáltam ki. Bár tudom, hogy a gyorskorcsolya olimpiai sportág, a görkorcsolya pedig nem, ennek ellenére én most a legközelebbi Világjátékokra készülök (az ötkarikás programban nem szereplő sportágak legnagyobb seregszemléje, amelyet szintén négy évente rendeznek meg – a szerk.), utána távlati terveim között szerepel kipróbálni magam a jégen is, különösen azután, hogy néhány éve már ott is bevezették a tömegrajtos versenyszámot, amely eléggé hasonló a görkorcsolyás hosszú távú futamokhoz.
M.F.: És gyógypedagógusként mik a terveid?
G.D.: Az egyetem és a versenyszerű sportolás mellett még nem volt időm gondolkodni ezen. Köszönhetően az egyetemnek, eddig kitűnően sikerült összeegyeztetnem az élsportot a tanulmányaimmal, mindig meg tudtam oldani, hogy részt vehessek a gyakorlatokon is. Visszatérve a kérdésre: a terveim között szerepel, hogy elvégzem a szomatopedagógia szakirányt is, amely a mozgásfejlesztésre helyez hangsúlyt, és az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer sajátos nevelési igényű görkorcsolyázókkal foglalkozom majd. Egy biztos, a szakdolgozatomban az autizmus-spektrumzavarral élők és az élsport kapcsolatát vizsgálom, vagyis a gyógypedagógia és a sport több ponton is kapcsolódhat egymáshoz.
M.F.: Mindezeket hallva félve teszem fel a kérdést: ennyi elfoglaltság mellett mennyi időd marad a magánéledre?
G.D.: Ahogyan a legtöbb élsportolónak, úgy nekem sincs túl sok. Volt már komoly kapcsolatom, de egy biztos, csak egy toleráns fiúbarát tudná elfogadni, hogy a versenyszerű sportolás miatt kevesebb időnk lenne egymásra.
Tudtad?
- A görkorcsolyázást kemény, sík, száraz felületen, kerekes korcsolyával űzik. Több szakága is van: gyorsasági, művészi, agresszív és a terepgörkorcsolya, továbbá a görhoki és az extrém lesiklás.
- Gardi Dominika begyűjtött már több junior Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmet, a junior-világbajnokságon 6. lett, továbbá összetettben hétszeres Európa-kupa-sorozatgyőztesnek mondhatja magát. Ám ezzel még koránt sincs vége a sikerek felsorolásának: a felnőttmezőnyben magyar országos bajnok, sőt nyert már bronzérmet Európa- és világkupán is. A felnőtt Európa-bajnokságon 6., a világbajnokságon 8. lett. A 2017-es nyári universiadén egyéniben hatodikként ért célba, váltóban pedig az 5. helyet szerezte meg.
Szöveg: Márványkövi Ferenc
Forrás: mogsz.hu, u-szeged.hu
Fotó: Mark Russell, Schaats Foto’s