112 éves a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

A Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség tagja

Siklósi Gergely: Párbajtőr világbajnok, őrmester és az ELTE büszkesége

A junior párbajtőr sikereket követően, Siklósi Gergely a felnőttek mezőnyében már 21 évesen magára vonta a sportszakma figyelmét. Az ELTE Sportszervező szakos hallgatója az idén júniusban rendezett düsseldorfi Európa-bajnokságon bronzérmet gyűjtött be a párbajtőrcsapat tagjaként. Egy hónappal később pedig a budapesti vívó világbajnokságon egyéniben megszerezte élete első világbajnoki címét a fegyvernemében.

Olvasási idő: 3 perc

A Honvéd sportolója gőzerővel készül a jövő évi olimpiára. Emellett a Sportszázad katonai alakulat tagjaként már őrmesteri rendfokozatig jutott.

B.Sz.: Gondoltad volna valaha, hogy már 21 évesen berobbansz a felnőttek élmezőnyébe?

S.G.: 2017-ben az országos ranglista vezető helyén is álltam. 2018. azonban nehéz évnek bizonyult, és nem jöttek az eredmények. Ezek után nem gondoltam, hogy 2019-ben berobbanok egyéniben. Azt éreztem, hogy a csapatban megvan az erő. Az idei Eb-n pont úgy teljesítettünk, ahogy vártam. Örültünk a bronzéremnek. A hazai vb-n viszont hideg zuhanyként ért minket, hogy nem jutottunk a legjobb 8-ba.

B.Sz.: Milyen érzés volt a budapesti világbajnokságon szerepelni, majd egyéniben mindenkit magad mögé utasítani?

S.G.: Alapvetően már a részvételnek is örültem. Megelégedtem volna akár két asszóval is. De természetesen még nagyobb élményt jelentett, hogy győzni tudtam a szenzációs hazai közönség előtt. Akkor a döntőben fel sem fogtam, hogy mi történt. Utána 6-8-szor is visszanéztem, és igazából akkor tudatosult, hogy valójában mi játszódott le a fináléban. Ilyenkor kívülállóként szoktam magam megfigyelni, mintha nem is én vívnék az adott felvételen.

B.Sz.: Mi a következő lépés?  A 2020-as tokiói olimpiai részvétel?

S.G.: Igen, mindenképpen szeretnék kijutni a jövő évi olimpiára, de még nem kvalifikálta magát sem a csapat, sem én. A következő négy világkupán és két grand prix-n lehet majd megszerezni az olimpiai kvótát. Emellett az is célom, hogy a világranglistán a legjobb 16-ban maradjak a tokiói játékok után is. Ez lehet az első olimpiám, de nemcsak tapasztalatgyűjtés miatt mennék ki, hanem ott is úgy szeretnék vívni, mint a vb-n. Lazán és eredményesen.

B.Sz.: Hogyan tudod összeegyeztetni az élsportot az egyetemmel?

S.G.: Nem tudok ugyanannyi tantárgyat felvenni, mint a többiek. Így lassan haladok. Nemrég adtam le a kérelmet a kivételes tanulmányi rend engedélyezéséhez. Ezáltal csak az órák 50%-án kell részt vennem. Összeegyeztetem ezeket az edzésekkel és a versenyekkel, és persze amire tudok, arra bemegyek mindenképp. Az olimpia miatt azonban 2020-ban nem tudok a szakdolgozattal foglalkozni. Majd a következő évben írom meg.

B.Sz.: Bulizás vagy egyéb hobbi, lazulás belefér az életedbe?

S.G.: Nem nagyon járok el bulizni. Túl sok szabadidőm nincs, de azt a barátaimmal szeretem tölteni. Inkább más sportágakat szoktam kipróbálni. Kedvelem a vitorlázást és a motorsportot, és szeretnék jobban megtanulni teniszezni is. Autodidakta módon pedig önfejlesztéssel is foglalkozom.

B.Sz.: Szerinted mi lehet az oka, hogy a felsőoktatásban a sport sokadrangúvá válik?

S.G.: Nem trendi sportolni hobbi szinten az egyetem mellett. A hallgatók többségének az iskola nem arról szól, hogy felépítsék magukat, a sportolásra sem szánnak időt. Általában a tanulás mellett az egyetemisták inkább buliznak, és a barátaikkal lazulnak. Nem nagyon menő sportosnak lenni.

B.Sz.: Szerinted mi lenne a hívószó, hogyan lehetne elérni, hogy a hallgatók rendszeresen sportoljanak?

S.G.: Az ELTE például nagyon is előtérbe helyezi, támogatja a sportot. Kiváló mozgási lehetőségeket biztosítanak az egyetemisták számára. Az itt tanuló hallgatók esetében javuló tendenciát látok, egyre jobban megkedvelik a sportot, és az egészséges étrendre is többen odafigyelnek már.

B.Sz.: Mik a hosszú távú elképzeléseid? Vívás, sportszervezés vagy mindkettő?

S.G.: Egyelőre elsősorban a vívással tervezek. Imre Géza példáján láthatjuk, hogy akár 42 éves korig is lehet vívni magas szinten. Szerintem én csak 36 éves koromig bírom majd, mivel sérülékenyebb vagyok. Tehát még 14 évet látok magamban aktív sportolóként, de már gondolkodom azon is, hogy mivel tudnék foglalkozni az élsport után. El tudom képzelni magam vállalkozóként és sportszervezőként is.

B.Sz.: Melyik lesz a legközelebbi nagy torna, amire most készülsz?

S.G.: A katonai vb, amit október 16-29. között rendeznek meg Kínában. Ez nem olimpiai kvalifikációs verseny, a célunk vele a katonaság népszerűsítése. Ugyanis 2017. július 1. óta katona vagyok. Ekkor jött létre a Sportszázad, ahova beléptem, és már őrmesteri rendfokozattal rendelkezem. Ez egy katonai alakulat kb. 70 taggal, akik mind olimpiára aspiráló, aktív élsportolók. A jellemző sportágak: kajak-kenu, vívás, birkózás, judo, sportlövészet, atlétika. Köztük én vagyok az első, aki világbajnokságot nyert.

B.Sz.: Hosszú távon akár az ezredesi rang megszerzését is zászlódra tűzted?

S.G.: Még az is lehet. Egy komoly katonai pályafutás is benne van a pakliban. A Sportszázadot nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Remélem sokáig fennmarad! Szeretnék fiatalokat toborozni, persze nem feltétlenül csak sportolókat. Manapság sok fiatalból hiányzik a tisztelet, és nem tudnak, nem képesek korlátok között normálisan viselkedni. Jót tenne nekik a katonaság. Szerintem tök jó dolog katonának lenni!

Szöveg: Bánfalvi Szabolcs

Fotó: Siklósi Gergely

Hírkategóriák

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK










Banner
Banner
Banner
Támogatóink