112 éves a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

A Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség tagja

Nemcsak kajakosnak, hanem sportmarketing-szakembernek sem utolsó Borhi Mihály, a TE hallgatója

Mindössze 22 évesen lett a TFSE marketing és kommunikációs szakembere Borhi Mihály, aki kedvenc sportágában, a kajak-kenuban is szép sikereket ért el. Tavaly BSc-fokozatú sportszervezői diplomát szerzett a Testnevelési Egyetem (TE) nappali tagozatán, ahol jelenleg is tanul. A sportújságírással is kacérkodik: ő az egyesület honlapjának főszerkesztője, és azt sem bánja, ha a jövőben nem a vízen ér el sikereket. 

Olvasási idő: 5 perc

 

M.F.: Kajakozol, sárkányhajózol, sportújságírással foglalkozol, te vagy a Testnevelési Egyetem sportegyesületének (TFSE) kommunikációjáért és marketing megjelenéséért felelős szakembere, ráadásul a TE levelező tagozatán sportmenedzseri tanulmányokat is folytatsz. Elég sűrűek lehetnek a napjaid.

B.M.: Nem panaszkodom. A TFSE-nél nyakig ülök a marketingmunkában, miközben kajak-kenuban most éppen holt szezon van. Sajnos nemcsak a szürke novemberi időjárás miatt nyomott a hangulat, hanem azért is, mert a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség javaslata szerint 2024-től a gyorsasági szakágban – amelyben én is versenyzek – az eddigi 12 versenyszám helyett csupán 10 szerepelne a nyári olimpiai játékok programján. A sportágban mindenkit szíven ütött a hír.

M.F.: Jó, hogy szóba hoztad az ötkarikás játékokat. Neked voltak valaha olimpiai álmaid?
B.M.:
Bár értem el sikereket, ahhoz, hogy olimpiai szereplésre gondolhassak, jóval korábban kellett volna kezdenem a kajakozást. Tizenhat évesen ragadtam lapátot, miközben versenytársaim, akik jóval előrébb jártak nálam, nyolc-tíz éves koruk óta voltak vízen. Ekkora lemaradást irtó nehéz lett volna behoznom.

M.F.: Jobb későn elkezdeni a sportolást, mint soha. Gondolom ,azért te is sportoltál valamit gyerekkorodban.
B.M.:
Természetesen. Több sportot is kipróbáltam, versenyszerűen úsztam, ezen kívül röplabdáztam és fociztam. Ami a labdarúgást illeti, mind a mai napig igazolt játékos vagyok, a BLSZ negyedik osztályába szereplő MUN SE II csapatánál.

M.F.: Visszatérve a kajak-kenura, mi volt benne vonzó?
B.M.:
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, kitűnő alakformáló. Persze nemcsak ez volt az egyetlen vonzerő. Láttam, hogy a kortársaim többségének állandó hobbija van, és ez is inspirált arra, hogy megleljem a sajátomat. Tisztán emlékszem az első edzésre: abban a pillanatban, amikor beültem hajóba, úgy éreztem, soha többé nem fogok kiszállni belőle.

M.F.: Nem nehéz kitalálni, hogy elsősorban a sport miatt választottad a TE-t.
B.M.:
Ez érdekes történet. Középiskolában külkereskedelem és közgazdaságtan szakirányra jártam, és amikor elkezdtem kajakozni, rájöttem, hogy a sport és a gazdaság „házassága” jó irány lehet nekem. Ezért választottam a sportmenedzseri szakot. A médiával és a marketinggel csak később ismerkedtem meg, amikor már befejeztem a BSc-képzést.

M.F.: Gondolkodtál már azon, hogy a jövőben sportolóként, sportújságíróként, sportmenedzserként netán sportmarketing-szakemberként szeretnél kiteljesedni?
B.M.:
Második éve vagyok főállásban a TFSE-nél, és úgy vagyok vele, akár befejezem a sportmenedzserit, akár nem, ezt szeretném tovább csinálni, ebben szeretnék még fejlődni. Mindehhez kitűnő lehetőséget kínál az egyesület. Azon viszont még nem gondolkodtam, mi lesz, ha befejezem a sportmenedzserit.

A sportolói karrieremről pedig csak annyit: már többször hangoztattam, hogy befejezem, végül mégis a folytatás mellett döntöttem. Nem véletlenül hívnak a barátaim úgy, hogy #jövőreabbahagyom, mert évről évre azt hajtogatom, hogy most már tényleg befejezem a kajakozást. Bárhogyan is alakul az életem, nem állok le vele. Az azonban biztos, hogy eligazolok a jelenlegi klubomtól, a Lágymányosi Sparitól. 

M.F.: Pedig azt hittük, hogy végleg átültél a kajakból a sárkányhajóba, hiszen az idei sárkányhajó MEFOB-on szép eredményt értél el a TE színeiben.
B.M.:
Nem ez volt az első alkalom, hogy sárkányhajóban ültem. 2018-ban ugyanis a TFSE-vel részt vettem a Dunai Regattán, ami felejthetetlen élmény maradt számomra. Ez egy elképesztő hangulatú egyetemi sportrendezvény, amely mindenkit magával ragad. Tavaly elmaradt, így idén jóformán le is mondtam róla, ám egyszer csak jött a hír a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetségtől, hogy októberben megrendezik a MEFOB-ot. Szerencsére levelező tagozatosok is indulhattak, és miután ősszel elmaradt a Kajak-kenu MEFOB, úgy éreztem, nem hagyhatom ki. Csapatkapitányként büszke vagyok a legénységemre, hiszen jól helytálltunk: a kétszáz méteres futamban másodikok, a kétezer méteresben pedig elsők lettünk. 18 ember evezett egy hajóban, elképesztő buli volt!   

M.F.: Másképpen gondolkodsz a sportról, amióta írsz is róla?
B.M.:
Teljes mértékben. Az utóbbi évek munkái során jöttem rá arra, mekkora lemondással jár, hogy elérjünk egy-egy kimagasló eredményt, bármilyen sportágról is legyen szó. Korábban hajlamos voltam rá, hogy csak a kajakozást tartsam szem előtt, de ez mostanra megváltozott. Az elmúlt időszakban – főként a munkám miatt – másképpen kezdtem megközelíteni saját sportteljesítményemet. Előtérbe került a pontos időmenedzselés, amelynek eredményeként alázatosabban és hatékonyabban végeztem a felkészülésemet.

 

Eredmények, amelyre Borhi Mihály a legbüszkébb:

    II. felnőtt világbajnoki válogatóverseny, 2018. július 14.
    férfi K–2 500 m, A-döntő: 5.hely (párostárs: Muka Márk)

    Balogh Anikó–emlékverseny, 2020. szeptember 5.
    férfi K–1 500 m, egyetemi futam, A–döntő: 1.hely

    U23-as országos bajnokság, 2017. augusztus 4.
    férfi U23 K–4 1000 m, A–döntő: 3.hely

     

    Szöveg: Márványkövi Ferenc
    Kép: Borhi Mihály

    Hírkategóriák

    LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

    KORÁBBI BEJEGYZÉSEK












    Banner
    Banner
    Banner
    Támogatóink