112 éves a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

A Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség tagja

Megy, mint a karikacsapás – interjú Szabó Áron baranta-versenyzővel

Szabó Áron, a Testnevelési Egyetem Humánkineziológia mesterszakos hallgatója, a budapesti Zrínyi Miklós Baranta HMHSE tagja nemcsak a tanulásban, hanem barantában is jeleskedik. Mint mondja, ez a harcművészeti irányzat fejleszti a legtöbb készséget.

Olvasási idő: 4 perc

 

Szabó Áron tizennégy éves korában ismerkedett meg a barantával, és saját bevallása szerint azóta sem tudja „elengedni”. Olyannyira nem, hogy szakdolgozatát is ennek a rendkívül érdekes és komplex irányzatnak szentelte. Hagyomány és harcművészet, sport és kikapcsolódás – a baranta mindezt magában foglalja.

 

M.F.: A karatét hagytad ott a barantárt, nem bántad meg?
SZ.Á.:
Egyáltalán nem, sőt! Bár szerettem karatézni, lassan haladtam vele. Hiába volt elegendő tudásom ahhoz, hogy magasabb fokozatot szerezzek, addig nem tanulhattam újat, amíg le nem vizsgáztam belőle. Ekkor érett meg bennem a váltás gondolata. Édesapámmal elmentünk az ópusztaszeri Nyeregszemlére, és ott láttam először baranta-bemutatót. Apukám megkérdezte, nem akarom-e én is kipróbálni, hátha megtetszik nekem. Több se kellett, elkezdtem foglalkozni vele Kunszentmártonban – ez volt a legközelebbi város, ahol volt baranta-csapat. Abban az időben apukám heti két alkalommal vitt át kocsival Martfűről, hogy edzhessek, sőt még ő is barantázott!

M.F.: Olyan sok szakága van a barantának, hogy nehéz köztük eligazodni. Te melyik mellett tetted le a voksodat?
SZ.Á.:
A gyalogos szakágat választottam, mert akkor még ismertebb volt, mint a lovas szakág, és tornatermekben, valamint edzőtermekben is űzhető. Nekem mindig is a karikásostor volt a kedvencem. Igazi varázseszköz, amely vonzza a tekinteteket, de nagyon nehéz jól bánni vele. Ezen kívül más versenyszámokban is indulok, például szablyavívásban.

M.F.: Ebből arra következtetek, hogy minden gyalogos versenyszámban otthonosan kell mozognod.
SZ.Á.:
Igen. A legnehezebb, hogy mindenben jónak kell lennünk. Az egész napos fokozatvizsgán például állóképességi és önvédelmi tudásunkat kell bizonyítanunk, továbbá puszta kézzel, valamint fegyverrel is tudnunk kell harcolni. Ugyanakkor ez a baranta szépsége: a szablyavívás, a botforgatás, a karikásostor vagy az íjászat szinte azonnal megtetszik mindenkinek, és miután megtanulják űzni ezeket, újabb és újabb versenyszámokkal ismerkednek meg, míg végül el nem sajátítják az összeset.

M.F.: Mindez nagyon jól hangzik, de nem járunk úgy vele, mint az az ember, aki sokat markol, de keveset fog?
SZ.Á.:
Szó sincs róla! A karikásostorozás közben megtanult mozgásformákat nagyon jól hasznosíthatjuk a szablyaívásban, így komplex tudásra tehetünk szert. A baranta nagyon sokoldalúan fejleszti az embert, rejtett képességeket hoz elő. Nekünk, barantásoknak, tudnunk kell, hogyan használjuk mindkét kezünket. Nemcsak egy, hanem két eszközt is forgatnunk kell egyszerre, akár két egymástól teljesen különbözőt, aminek köszönhetően megtanuljuk egyformán használni a jobb és a bal kezünket. Persze hosszú évekbe telik, amíg valaki megtanulja ezt.

M.F.: A baranta mellett van lehetőség más sportágakat is űzni?
SZ.Á.:
Természetesen. A barantában megszerzett tudást és készségeket más sportágban is nagyon jól tudjuk kamatoztatni. Ismerek olyan embert, aki először a barantát űzte, majd vívó lett belőle – mindezt azután, hogy megtanulta a szablyavívást. Van, aki később a ketrecharcot választotta, mások dzsiu-dzsicuznak mellette.

M.F.: Az is legalább annyira fontos kérdés, barantázhatunk az egyetem mellett?
SZ.Á.:
Igen, de nem könnyű összehangolni a kettőt. Nekem az egyetem és a munka mellett már nem marad időm arra, hogy versenyekre is járjak, örülök, ha el tudok menni két-három edzésre hetente. Persze van olyan ismerősöm is, aki az egyetemi tanulmányai miatt rendkívül elfoglalt, mégis rendszeresen jár versenyekre, ráadásul dobogós helyezéseket ér el az országos viadalokon.  Megfelelő időbeosztással és szorgalommal minden megoldható.

M.F.: Az egyetemisták akkor most vágjanak bele a barantába, vagy sem?
SZ.Á.:
Mindenféleképpen. Fontos, hogy többen megismerjék, mert egyelőre csak kevesen hallottak róla. Szerencsére több tematikus sportcsatorna is foglalkozott már a barantával, sőt a közösségi oldalakon is egyre többen hallanak róla, ezért csak idő kérdése, és népszerűvé válik. Mivel ötvenéves korban sem késő elkezdeni, és rendkívül látványos, az egyetemistáknak nagyon bejönne.

 

Mi a baranta?

Harcművészeti irányzat, amely a IX. és a XX. század között élt magyarság harci, kiképzési formáira épülő fegyveres- és pusztakezes harcművészeti irányzat, amely hagyományos népi és harci értékeket közvetít.

 

Ha többet szeretnél tudni a barantáról, böngészd a hazai szövetség honlapját.

Íme, némi ízelítő abból, milyen is egy baranta-verseny.

 

Szabó Áron jelentősebb sikerei:

  • Kárpát-kupa, 2014, páros vívás bemutató, 2. hely
  • Balassi Kupa, 2014, szablyavívás, 2. hely

 

Tudtad?

  • A baranta lovas és gyalogos szakágakból áll, az országos bajnokságon a résztvevők mindkét szakágban tíz-tíz versenyszámban mérik össze erejüket és tudásukat.
  • Vívásban a feleknek maguknak kell elismerniük, ha találat érte őket, ám ha nem tudnak megegyezni, a párharcot figyelemmel kísérő bíró dönti el, kinek jár a pont.
  • A cselgáncsválogatott korábbi tagja, a szumóban világbajnoki bronzérmet nyert Kerstner Róbert egy időben a baranta birkózásban is jeleskedett.
  • A minden évben megtartott Balassi Kupán nemcsak honi, hanem határon túli fiatalok is részt vesznek: ilyenkor szablyavívásban erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki versenyzők mérik össze tudásukat és erejüket.

 

Szöveg: Márványkövi Ferenc

Fotó: Magyar Kemposzövetség hivatalos Facebook-oldala, Zrínyi Miklós Baranta HMHSE hivatalos Facebook-oldala, Szabó Áron Facebook-oldala

 

Hírkategóriák

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK











Banner
Banner
Banner
Támogatóink