112 éves a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

A Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség tagja

Együtt tolja a sportot és a sulit Szigeti Roland

A győri Széchenyi István Egyetem járműmenedzser-szakos hallgatója elismeri, hogy az élsport néha a tanulás rovására megy, de megtanult együtt élni ezzel.

Olvasási idő: 2,5 perc

Szeptember 4. és 7. között rendezték meg Jönköpingben az egyetemi evezős Európa-bajnokságot (#EUCRowing2019), amelyen a győri Széchenyi István Egyetem hallgatói négy érmet lapátoltak össze. 

Szigeti Roland, a Győri Atlétikai Club evezős szakosztályának válogatott versenyzője, a kormányos nélküli négyesek számában arany-, a kormányos nyolcasban pedig bronzérmet szerzett.

Rolanddal az egyetemi beiratkozást követően váltottunk néhány szót.

 

M.F.: Sikerült felvenni az óráidat?

Sz.R.: Igen, de nem volt egyszerű. Hétfőtől csütörtökig vannak óráim, és igyekeztem úgy összeállítani az órarendemet, hogy csak délelőtt kelljen bemennem az egyetemre, így a napi két edzésre is el tudok járni. Ráadásul idén felvettem a járműmenedzser-szakot, ami tovább bonyolítja a helyzetet, mert a korábbiakhoz képest öttel több tantárgyat kell tanulnom. 

 

M.F.: Viszont ezzel a végzettséggel elég sanszos, hogy könnyen lesz állásod akár az Audinál is.

Sz.R.: Lehet, de először az előttem álló félévet kell túlélnem, és a további terveim között szerepel, hogy a mesterszakot is elvégzem.

 

M.F.: Nem egyszerű dolog jól menedzselni az egyetemet és a sportot. Mi a titkod?

Sz.R.: Valóban állandóan sakkozok az órákkal és az edzésekkel. Ugyanakkor jó helyre születtem, hiszen a klub és az egyetem is támogatja a karrieremet. Tudom, hogy ciki, de mégis ki kell mondanom, sokunknak a sportolás a tanulás rovására megy, de végül mindig sikerül úgy lavíroznunk, hogy a vizsgákra és a versenyekre is becsülettel fel tudjunk készülni, hiszen mindkettőt egyformán fontosnak tartjuk. Szerencsére van lehetőségem az egyetemem által kínált mentorprogramban részt venni, ami azt jelenti, hogy egyéni tanrendem van, és amennyiben szükséges, a többiektől külön, az oktatókkal előre egyeztetett időpontban vizsgázom.

 

M.F.: A mondás is úgy tartja: Ép testben ép lélek.

Sz.R.: Igen, bár néha úgy érzem, már a testem és az agyam sem ép. A nap első részében még jól pörögnek az agykerekek, este viszont sokszor már csak a pihenésre tudok koncentrálni. Szerencse, hogy az órák nagy része reggelre és délelőttre esik, amikor még oda tudok figyelni. Az élsport a kitartásra is megtanít, ebből pedig sokat merítek, amikor a tanuláson a sor.

 

M.F.: Mi az oka annak, hogy Győr ennyire támogatja az evezést?

Sz.R.: A kézi, a kosár és a foci mellett nincs könnyű dolgunk, hiszen ezek a sportágak elhalásszák előlünk az utánpótlást. Papp Oszkár szakosztályvezető azonban jó néhány éve helyesen felismerte, hogy az evezés igazi egyetemi sport és, ha ehhez meg szeretnénk teremteni a megfelelő bázist, a nyugat európai mintát kell követnünk. Ehhez minden feltétel adott Győrben, az egyetemi campus és a csónakház 500 méterre esik egymástól, így az edzésről gyorsan oda lehet érni az órákra. Az eredmények sem maradtak el, az egyetemi világbajnokságról és az Európa-bajnokságokról is mindig érmekkel térünk haza.

M.F. Az egyetemi Eb után jön a hazai egyetemi evezős bajnokság: a MEFOB. Véleményed szerint, mik a kilátások?

Sz.R.: Az idén a MEFOB-ot együtt rendezik az országos bajnoksággal, ezért most az utóbbin indulok, így a klubomat, és nem az egyetemet képviselem. Ugyanakkor remélem, azok a társaim, akik az egyetemet képviselik a MEFOB-on, sok érmet lapátolnak össze!

Szöveg: Márványkövi Ferenc

Fotó: Marcali Gábor - gyorplusz.hu

Hírkategóriák

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK










Banner
Banner
Banner
Támogatóink