Egyetemi Sportolövő Világbajnokság 4. beszámolója olvasható Keczeli Zoltán élménybeszámolója alapján.

"A napunkat egy fontos selfivel kezdtük a lőtéren, mert március 15-e alkalmával, mint magyarok a világ másik felén emlékezünk, ünneplünk.

Az elmúlt pár nap elegendő volt, hogy találkozáskor mindenki egy mosollyal köszöntse a versenyen résztvevő sporttársakat, edzőket, bírókat, közreműködőket, vagy akár az állandó szolgálatban lévő közlekedési rendőreinket.

A fiatalok nagyon érdeklődőek, nyitottak a világra, közös a céljuk, a tanulás és a sport. Egy közös nyelvet beszélnek mindannyian, az angolt.

Ebédünket a lőtéri csendéletben töltjük, ahol csak a távolból hallatszik a korongosok lövéseinek puffanása.

Ebéd közben aztán a főfogást majszolva ráharapok az első, a második, a sokadik csirke csontszilánkra, miközben azon tűnődök, hogy otthon a mamám, édesanyám, feleségem részére milyen szűken mérem ételkészítési tudományuk dicséretét.

Kora délután Vera fegyverét még egyszer közösen átvizsgáljuk, hogy holnapra minden tökéletes legyen, mert a mi ottlétünk akkor válik igazán élessé!

Estére a banánfák, kókusz és legyezőpálmák árnyéka nyugovóra tér, ahogy azt most mi is tesszük.

Vera magyar idő szerint 8:45-től 9:45-ig lövi a 25 méteres versenyszám első részét, vagyis sportpisztollyal 30 pontlövést fog leadni.

Segítsük őt jó érzéssel!"

Hajrá Vera! Hajra Pécs! Hajrá magyarok!