A környezettudatos sportemberek óceánplasztikból készült cipőben edzenek, habár ezek a csukák messze nem a „made in china” kategória…

Olvasási idő: 2 perc

A fenntartható sportruházat éppen olyan megfoghatatlan, szabályok közé nem sorolható fogalom, mint a fenntartható és etikus divat maga. Nézőpont kérdése, mitől számítjuk fenntartható kategóriának és az is, mit várunk el a jelzőtől.

Sok szempontból már a fenntarthatóságra törekvés önmagában is dicséretes és pozitív. A The Sustainable Fashion Forum a legfenntarthatóbb alapanyagokként a minősített biopamutot, a gyapjút és a lent emeli ki, sportruházat tekintetében azonban a műszál – hasznossága okán - aligha kikerülhető. Szerencsére azonban már létezik az újrahasznosított műszál, melynél szintén jogosan merül fel a kérdés: vajon mennyit tartalmaz adott sportruházat ebből?

Szemétből ruha

Az olasz Aquafil egyike azoknak az innovátor cégeknek, akik tettekkel léptek a fenntarthatóság piacára. Előremutató kezdeményezésük, hogy az óceánokból származó nylon hulladékot hasznosítják: új nylonfonalat gyártanak az évi 640 000 tonna halászhálóból, melyeket önkéntes búváraik segítségével hoznak felszínre. A kihalászott PET palackokat pedig poliészterszállá alakítják. Az ECONYL® védjegyes nylon anyag mára hazánkban is elérhető, többek között egy ismert kávémárka sportruházatának egyik alapanyaga, de készül belőle újrahasznosított fürdőruha és rúdtánc ruházat is itthon.

Te már ebben edzel?

2017 óta a népszerű „pipás” világmárka is beállt az újrahasznosítók sorába és gyártásközi bőrhulladék felhasználásával prémium bőrhatású lábbelikkel bombázza a piacot. A cég „csíkos multi ellenfele” sem maradt el a trendi kezdeményezéstől és – az újító szellemű sör – és hányásálló cipőiken túl – 11 darab műanyag flakon felhasználásával állítják elő „óceánplasztikos” sport lábbelijeik párját, amikből idén 11 millió (!!!) darabot terveznek gyártani.

Megéri a fast fashion?

Csak az USA-ban évi 15 millió tonna ruha kerül szemétlerakóba. Az indiai Panipatban 2008 óta működő, ruhafeldolgozó gyárként aposztrofált ruhatemetőbe évi 100 000 tonna megunt, kidobott holmi érkezik a nyugati országokból újra feldolgozásra. A ruha hulladéklerakóban fast fashion márkák és nagy luxusmárkák darabjai is jócskán képviseltetik magukat, hogy aztán takarók készüljenek belőlük, amiket az egyre szaporodó természeti katasztrófák károsultjai között osztanak szét.

Nyomasztó? Megránthatjuk a vállunkat, széttárhatjuk a kezünket, de a mi lelkünkön is szárad, ha nem változtatunk sürgősen a ruhavásárlási szokásainkon!

Sok(k)

• Az óceánplasztikból készült lábbelik ára igen borsos: 200 dollártól, azaz közel 60 000 Ft-tól felfelé kezdődnek.
• 2016-ba az amerikaiak által kidobott ruhák mennyisége elérte az évi 36 kg-ot/fő
• 2018-ban Amerikában 11 milliárd kilogrammnyi vadiúj ruhát értékesítettek, aminek 85%-a végezte hulladék lerakóban
• 2019-re a túlfogyasztás odáig jutott, hogy 60%-al vásárolunk többet a szükségleteinknél
• A ruhaipar a világ legnagyobb víz felhasználója: egy egyszerű pamutpóló gyártásához az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának számításai szerint cca. 3000 liter víz felhasználása szükséges.
• A divatipar a legszennyezőbb iparágak élvonalába tartozik, az olajipart is megelőzi.

Szöveg: Flatsker Anett

Forrás: econyl.com 

Fotó: pixabay