112 éves a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

A Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség tagja

„A sportban rejlő erő összeköti az országokat”

Interjú Adam Roczekkel, az Európai Egyetemi Sportszövetség elnökével. 

– Az Európai Egyetemi Sportszövetség (EUSA) rendkívül sikeres konferenciát és szemináriumot tartott a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetséggel (FISU) közösen Szlovéniában. Melyek voltak a legfontosabb témakörök?

 Először is fontos elmondani, hogy az Európai Egyetemi Sportszövetség (EUSA) kontinentális társult tagja a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetségnek (FISU). A szövetségünk 1999-ben alakult meg, így idén ünnepeljük a fennállásunk 20. évfordulóját. A kezdetektől fogva az Alapszabályzatunkban és a fejlesztési stratégiánkban meghatározott elvek mentén dolgozunk. Az EUSA 2016-ban aláírt egy együttműködési megállapodást a FISU-val annak érdekében, hogy három szinten is fejlesszük a kapcsolatot: a globális, a kontinentális, illetve a nemzetközi egyetemi sportszövetségek között. A FISU felajánlotta, hogy két éven keresztül támogatja olyan kontinentális konferenciák szervezését, amelyeken megjelennek a globális, a kontinentális, illetve a nemzetközi egyetemi sportszövetségek vezetői, hogy jobban megértsék egymás problémáit, kihívásait és szükségleteit. Büszkén jelenthetem ki, hogy Európa volt az első kontinens, amely áprilisban megrendezte az első ilyen konferenciát Kranjska Goraban, Szlovéniában. Több, mint 25 tagország képviseltette magát a rendezvényen, kollégáink a FISU fejlesztési csoportjából, illetve számos meghívott előadó is részt vett rajta. Véleményem szerint igazán sikeres volt ez a konferencia, kimagaslóan színvonalas előadásokat hallhattunk a tagjainktól, és a meghívott előadóktól egyaránt. Megbeszéléseket folytattunk a hagyományainkról, a szerepünkről és az egyetemi sporteseményekre gyakorolt hatásunkról, valamint a jövőbeli tervekről. Ezen kívül beszéltünk a kapcsolatok megerősítéséről, a hálózatépítésről, a médiamegjelenésekről, a sporton keresztül megvalósuló társadalmi felelősségvállalásról, az önkéntességről és a támogatásgyűjtésről is.

– Hogy érzi magát hazánkban? Kedveli Magyarországot? 

– Igen, nagyon szeretem Magyarországot. A magyarok talán ezt nem is tudják, de a lengyelek szívében külön helyük van a magyaroknak. Ennek történelmi gyökerei vannak. Jól tudjuk, hogy a középkorban Lengyelországnak időnként magyar királya volt, illetve Magyarországon is uralkodott lengyel király. Rengeteg segítséget kaptunk a magyaroktól az 1848-as Népek tavasza után, amikor sok lengyelnek menekülnie kellett, de a modern történelemben is volt kapcsolat a két ország között, például az 1956-os magyar forradalom után. Tehát közel állunk egymáshoz, és mentálisan is jól megértjük egymást.

– Milyen gyakran látogat Magyarországra munka kapcsán?

– Az utóbbi időszakban elég sűrűn, egyrészt az egyetemi sportokkal kapcsolatos feladatoknak, másrészt pedig magán elfoglaltságoknak köszönhetően. Magyarország nincs annyira távol szülővárosomtól, a Lengyelország dél-nyugati részén fekvő Wroclawtól, ahol élek. Onnan Budapest csupán 600 kilométer. Megéri a 6 órás utat, hogy láthassam ezt a gyönyörű várost. Most volt alkalmam megnézni az asztalitenisz-világbajnokság döntő eseményeit és találkozhattam több, nagyszerű emberrel: sportolókkal, sportdiplomatákkal, sportvezetőkkel. Ellátogattam a Nemzetközi Teqball Szövetség (FITEQ) központjába és megismertem az ötfajta TEQ-sportot: a teqballt, a teqtennist, a teqpongot, a teqvolleyt és a quatch-ot.

– Mit gondol a magyar és lengyel kétoldalú sportkapcsolatokról?

– A Lengyelországi Egyetemi Sportszövetség (Akademicki Zwiazek Sportowy-AZS) 2016-ban írt alá egy megállapodást a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetséggel (MEFS). Ugyanebben az évben a MEFS elnöke, prof. Kiss Ádám egy különleges kitüntetésben részesült az AZS országos gyűlésén, illetve 2016 tavaszán Lengyelország és Magyarország egyaránt indult az Európai Egyetemi Játékok (EEJ) megrendezéséért. A megállapodásunk értelmében együtt jelentkeztünk, nem egymás riválisaként. Mindkét ország beleegyezett, hogy Lengyelország fogja rendezni a Játékokat 2022-ben Lodz városában, és Magyarország pedig 2024-ben két városban: Debrecenben és Miskolcon nyerte el a rendezési jogot. Lehetőségem volt ellátogatni mindhárom nagyszerű, egyetemi városba, melyek rendkívül érdekes történelmi háttérrel, illetve a jövőre nézve nagy ambíciókkal rendelkeznek.

– Mire számít hazánkban a 2024-es Játékok során?

– Az Európai Egyetemi Játékok Európa legnagyobb több sportágas egyetemi sportversenye. Ha végignézünk a sportágak és a legmagasabb szintű versenyek tárházában, Magyarország, különösen Budapest, évről évre a legrangosabb sporteseményeknek ad otthont. Ha jól tudom, Magyarország továbbra is esélyes arra, hogy nyári olimpiát rendezzen egy napon. Az EUSA rendezvénye egyszerre egyetemi csapatokra koncentráló sportverseny, illetve egy olyan társadalmi esemény is, amelyen a legnagyobb számban gyűlnek össze a diákok Európában, ráadásul többféle területről, legyen az akár kulturális vagy tudományos. Több, mint 5000 hallgató jelenlétére számítunk, 500-nál is több európai egyetemről. A sportversenyek mellett számos témakörben rendezünk programokat és workshopokat: lesz szó például a dopping elleni küzdelemről és a duális életpályamodellről is. Biztos vagyok benne, hogy a MEFS által rendezett Játékok kapcsán az otthon adó városok és egyetemek számára is eljutnak a MEFS tervében megfogalmazott célok.

– Mely sportvezetőkkel tartja a kapcsolatot hazánkban?

– Több alkalommal is volt lehetőségem beszélni Kamuti Jenővel, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökével. Fontos megemlíteni, hogy néhány évvel ezelőtt az Európai Fair Play Egyesület kitüntette az EUSA-t a fair play mozgalom támogatásáért. Továbbá szinte napi kapcsolatban vagyok a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetségnél dolgozó kollégáimmal, illetve néhány konferencián találkoztam Schmitt Pállal, a Magyar Olimpiai Bizottság egykori elnökével és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjával.

– Szeretném kérdezni az elnöki pozíciójával kapcsolatban is. Vezetőként mit vár el a kollégáitól?

– Ebben az esetben inkább arról van szó, hogy a vezetőtől mit várnak a többiek. A sport, vagy bármi, amit csinálunk, nem egyéni, hanem közös felelősség. Természetesen valakinek irányítani kell, de a vezető körüli emberek ugyanannyira fontosak és értékesek. A sport mindig is a fejlődésről szólt, illetve fog szólni. A sport egy univerzális nyelv, amelyet mindenki megért, ami összehozza a nemzeteket és az embereket: barátokként, és nem ellenfelekként.

– Milyen lehetőségeket lát a sportdiplomáciában és a sportszervezetek nemzetközi kapcsolatépítésében?

– Szerintem azok az országok, amelyek megértik a sport erejét és értékét, sokat nyerhetnek vele – ezt nevezhetjük sportdiplomáciának. Véleményem szerint két ország ezt különösen jól érzékeli: az Orosz Föderáció és Magyarország. Részt vettem számos eseményen Oroszországban, például Kazanban és Krasznojarszkban az Universiaden, ahol nemcsak a sport volt fontos, hanem a régió infrastrukturális fejlesztései, valamint a fiatalokat célzó társadalmi projektek is.
Az ország ismertségéért, a társadalom fejlődéséért, a szervezetek fiatal polgáraiért és a bekapcsolódás élményéért – ezekért igazán fontosak a sportesemények. Magyarország valamennyi sportrendezvénye esetében kiváló munkát végzett.

Végh Nóra Judit

Forrás: sportmenedzser magazin

Hírkategóriák

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK










Banner
Banner
Banner
Támogatóink