114 éves a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

A Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség tagja

A sikeres sportolás titka: egy jó csapat és a jó társaság! – Interjú az ME tájfutó hallgatóival: Demeter Ambrussal és Tugyi Leventével

Október 17-18-án rendezték a Tájfutó MEFOB-ot a Veszprémi Honvéd Sportegyesület szervezésében. Az országos versenyen 13 intézmény 70 hallgatója mérette meg magát az időjárás által is megnehezített terepen. A férfi 7,8 km-es futamon indulóknál szoros küzdelem volt a dobogós helyezésekért, azonban a Miskolci Egyetem két hallgatója is kiemelkedően teljesített: Demeter Ambrus (60:12) majdnem két perccel megelőzve a két másik dobogóst első helyen és a sprintbajnok Tugyi Levente (62:04) szintén szép eredménnyel, a harmadik helyen végzett.

 

M.R.: Nagyon szép eredményekkel teljesítettétek a Várpalota-Bátorkő kemény terepét. Mit lehet tudni erről a sportágról és miért ezt választottátok?

T.L.: Nem átlagos sportágról van szó, sokan össze szokták keverni a terepfutással, de a kettő között csak annyi átfedés van, hogy kvázi mindkettő erdőben zajlik. Ebben a sportágban, a futás fizikai része mellett, mentálisan is maximumon kell lenni, hiszen folyamatosan egy térkép alapján tájékozódunk, így jutva el az egyik pontból a másikba, hegyen-völgyön, bozóton át. Már kiskoromban is sokat jártuk az erdőt a családommal, ezáltal nem volt kérdés, amikor hallottam erről a sportról, hogy rögtön ki szerettem volna próbálni és bennem maradtam azóta is. Ez 2005 októberében történt, vagyis 15 éve, hogy belecsöppentem.

 

D.A.: Én már óvodás korom óta sportolok, úsztam, fociztam, de egyik sem fogott meg igazán. Ha jól emlékszem 2008-ban mentem el az első tájfutó edzésemre, ahol már az elején nagyon megtetszett, mert ez egy komplex sport. Nem csak fizikálisan kell a topon lenni, hanem szellemileg is. Sok mindent fejleszt, például a problémamegoldó képességet vagy a gyors döntéshozatalt és persze a kitartást is.

 

M.R.: Befolyásolt benneteket a Miskolci Egyetem által kínált sportolási lehetőségek a jelentkezéskor? Mennyire nehéz az egyetemi tanulmányaitok mellett a versenysportot folytatni? Az egyetem támogatott ebben? 

T.L.: Természetesen befolyásolt, mindenképpen Miskolcon szerettem volna maradni. Nyilván nem volt a legegyszerűbb dolog összeegyeztetni a két dolgot, de jól ütemezett napi/heti tervvel szerintem bármi megoldható. Mivel én PhD hallgató vagyok, mindez kivitelezhetetlen lett volna az egyetem, a Gépészmérnöki kar, a Vegyipari Gépészeti Intézeti Tanszék és az oktatók támogatása nélkül.

 

D.A.: Egyértelműen. Levitől már hallottam az itteni lehetőségekről és persze láttam, hogy a tanulmányai mellett ugyanolyan magas szinten tudja űzni a tájfutást, mint előtte. Eddig nekem is sikerül a versenysportot és a tanulást összhangban tartani, aminek nagyon örülök és továbbra is ez a cél!

 

M.R.: Más sportban is kipróbáltátok/kipróbáljátok magatokat vagy határozottan erre fókuszáltok a mindennapokban is?

T.L.: Idén egy kicsit elkezdtem jobban fókuszálni az atlétikára, azon belül a hosszútáv futásra, de ahogy időm engedi, a tájfutó versenyekre is igyekszek eljutni.

 

D.A.:  Az elején említettem, hogy kicsiként sportoltam mást is. Iskolai éveim alatt rengeteg atlétika, duatlon és más sportversenyekre is elvittek, de mindig is a tájékozódási futás volt a legfontosabb számomra, főleg mióta bekerültem a válogatottak közé. 

 

M.R.: Levi, az idei szezonban egészségügyi problémáid adódtak, amiket sajnos műtét útján kellett orvosolni. Mennyire volt nehéz a felkészülés és a visszatérés a felépülés után?

T.L.: Sajnos nyár elején lágyéksérv és vakbél problémát találtak nálam, bár ezek hamarabb is kiderülhettek volna, hogyha korábban elmegyek az orvosokhoz, de azt gondoltam, hogy csak egy kisebb hasi húzódásom van. Ezután közel 5 hétig csak kóstolgattam az edzéseket (kerékpár/futás), teszteltem magamat, hogy a műtét után milyen reakciókat mutat a szervezetem. Majd, amikor bebizonyosodott, hogy szabad „erősebben” edznem (30-32 nap elteltével), nem igazán ment úgy a futás, ahogy én azt szerettem volna, de ezen nem kellett volna meglepődnöm… Aztán úgy gondoltam, hogy edzek tovább és csak lesz belőle valami, vagy ha mégsem, a következő évre koncentrálok. Ehhez képest mégis egy kiemelkedő őszi szezont sikerült összehoznom, amit egy magyar bajnoki címmel „megfűszerezve” zártam!

 

M.R.: Mik a céljaitok a jövőre nézve, akár a sportban akár a tanulmányokat illetően? Nagyobb versenyek vannak kilátásban?

T.L.: Jövőre szeretnék a Csehországi Felnőtt Tájékozódási Futó Világbajnokságon rajthoz állni és ott a lehető legjobbat kihozni magamból. Ezen kívül egy 2:30 alatti maratont most már illene futnom. Tanulmányok terén, azt tudnám mondani, hogy a PhD képzés minél sikeresebb teljesítése a célom.

 

D.A.:  Idén a Junior Világbajnokság lett volna a fő célom, de sok más versenyhez hasonlóan sajnos ezt is törölték! Jövőre, ha minden jól megy Magyarországon lesz a Junior EB, most az a legnagyobb cél. Továbbra is szeretnék magas szinten sportolni és mellette elvégezni a BSC és egy MSC képzést!

 

M.R.: Van esetleg valami jó tanácsotok az éppen jelentkezés előtt álló, vagy hobbi sportoló hallgatók számára, akik érdeklődnek a versenysport iránt?

T.L.: Szerintem a sikeres sportolásnak a titka, legyen az amatőr vagy versenysport szinten, egy jó csapat, a jó társaság. Az több szempontból is kedvező, motiváló mindenki számára!

 

D.A.:  Ne hagyják abba a sportolást! Természetesen nem egyszerű feladat a tanulást és a sportot egymás mellett csinálni, de mindenképpen megéri! Nekem személy szerint sokat segít, egy jó edzés után jobban megy a tanulás is.

Szöveg: Miskolci Egyetem Sportiroda – Molnár Réka

Fotó: Bálint Mónika (Magyar Tájfutó Szövetség), Miskolci Egyetem

 

Hírkategóriák

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK












Banner
Banner
Banner
Támogatóink