112 éves a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

A Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség tagja

A rendszeres sportolást blokkoló kifogások tengerében

Számtalan mém kering a közösségi oldalakon, amiken jókat derülünk és napjában többször görgetjük át a képernyőn, ennek ellenére sokan nem veszik magukra, hiszen a kényelmes kanapé és a chips húzóerejével nehéz szembeszállni egy nehéz nap végén.

A halogatás és önigazolás pszichológiai háttere

A pszichológia számos fogalmat ismer arra, miként győzzük meg magunkat arról, amit tudati szinten szükségesnek érzünk – akár társadalmi elvárásként, akár egyéni célkitűzésként – mégis találunk magunknak kifogást arra, hogyan mentsük fel magunkat. Az egyéni felelősségvállalás a rendszeres testmozgásban kérdésében is jelentős, hiszen attól, hogy bérletet váltottunk egy edzősterembe, még nem jelenti azt, hogy megvan a motivációnk rá, hogy le is járjunk oda, sőt, az ottléttel sem feltétlen teszünk az egészséges testképünk megőrzéséért.

Az önszabotázs, amikor valaki már előre felmentéseket keres magának a lehetséges kudarcaival kapcsolatban – olyan körülményeket teremtve, melyek eleve akadályozzák őt abban, hogy a kitűzött céllal, feladattal megbirkózzon. Jó példa erre, ha valaki egy bebeszélt betegséggel, fáradtság indokával, vagy akár önpusztító viselkedésével tartja távol magát a kitűzött céltól: pl. inkább túlevéssel próbálkozik, hogy meggyőzze magát arról, a mozgás ráér később is. Akik bizonytalanok magukban és félnek az előttük álló feladatok kudarcától, hajlamosabbak kifogásokat gyártani és kibújni a felelősség alól.

A felelősség hárításának klasszikus példája a kitűzött cél odázása. „Majd holnap többet eddzek!” „Majd holnap kevesebbet eszem.” „Majd hétfőn nekiállok futni.”

A negatív érzések kivetülése, vagyis az önbeteljesítés is visszatartó erőként hathat. „Biztosan kinevetnek majd a teremben.” „Tutira gáz leszek az órán és nem bírom az iramot!” „Vérciki lesz levegő után kapkodva leállnom a pályán, miközben mindenki 3 kört ver rám.” „A leggázabb leszek a teremben, mert még egy normális edzőcuccom sincs!”

Őszintén! Miért számít ennyire, hogy ki, mit gondol rólunk? Kinevet az izomkolosszus a teremben, mert rajtam izom helyett hájdepó van? Ez simán lehet kompenzáció, amiért ő izomnövelő porok, tabletták és egyéb „táplálékkiegészítők” szedésébe kezdett, mielőtt lemerészkedett edzeni. Nem menő a tömegcikként gyártott edzőcuccom? Attól, hogy Barbie hasonmása full sminkben lobogtatja a póthaját a kirakatban álló futópadon és a szolibarna testét éppen néhány helyen fedi a legtrendibb edzőruha, még messze nem jelenti azt, hogy kanapé mackóban ne lehetne leizzadni és fél éven belül megtalálni magunkon az izmok kirajzolódó sziluettjét.

Szedd már össze magad!

Minden negatív, tevékenységet halogató, romboló tettet támogató gondolat elűzéséhez szükség van motivációra. Nem elég a le akarok fogyni, vagy szeretnék egészségesebb lenni. Hányszor hagytuk abba a diétát már csak egy kis süti vagy csoki kedvéért, amiből utána csak még bekapom ezt a pizzát meg még kóstolok ebből az újfajta jégkrémből egyet felkiáltással végül egy újabb kudarcot írhattunk jóvá a bénasági listánkon!

Nem motiváció a szép test utáni áhítozás, amíg a lelkünkben káosz van.

Jó irány, ha társakat szervezünk be, mert amint az egyikünkben csökken a tettvágy, ott a másik, hogy kirántson a gödörből és fordítva. Jó irány, ha régebbi fotókat kiplakátolva minden nap látjuk, milyenné szeretnénk vagy milyenné nem szeretnénk válni.

A technika számos applikációval támogatja a legkülönfélébb célok elérését, nézzünk szét az alkalmazások között és ne röstelljünk többfélét kipróbálni!

Eljött az idő, hogy ne csak a bolygó jövőjéért aggódj!

Szöveg: MEFS

Fotó: PxHere

Hírkategóriák

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK











Banner
Banner
Banner
Támogatóink