Jól alakult a 2019-es esztendő a birkózó Lőrincz Tamás (TE) számára: a minszki Európa Játékokon bronzérmet szerzett, a szeptemberi Nur-szultáni világbajnokságon megszerezte pályafutása első vb címét, mellyel kvalifikálta magát a Tokiói Nyári Olimpiai Játékokra. A MEFS év végi díjátadó gáláján az Év Egyetemi Sportolója díját is bezsebelte. A múlt év sikereiről és jövőbeni terveiről faggattuk.

Olvasási idő: 3 perc

J.M.: Hogyan értékeled a 2019-es évedet?

L.T.: A végére elég jól alakult, mondhatom. Nehezen indult, nagyon nehéz év volt és én sem gondoltam, hogy ennyire jó lesz a vége. Minden összeállt, aminek össze kellett, és nagyon boldog vagyok, hogy így sikerült zárni. A világbajnoki címmel együtt a kvótát is sikerült megszereznem a Tokiói Olimpiára. Ez lesz pályafutásom negyedik olimpiája, amit nagyon szerettem volna elérni, a kvalifikáció lebegett célként a szemem előtt és örülök, hogy ez sikerült. Lassan el is kezdjük a felkészülést.

J.M.: Habár viszontagságos évet zártál, a sportsikerek mellett a nyáron leállamvizsgáztál.

L.T.: Igen, hála istennek ezen már túl vagyok! Nagyon sokat készültem rá, rengeteget kivett belőlem, de örülök, hogy sikerült megcsinálni, mert mindenképpen szerettem volna a sport mellett szerezni egy képesítést, amihez talán majd egyszer nyúlhatok a sport után. Ez a nagy vágyam is 2019-ben teljesedett be.

J.M.: Sportolói karriered befejezését követően milyen területen tudod elképzelni magad? Edzőként, netán sportvezetőként? Vagy valahol kicsit távolabb az élsporttól?

L.T.: Mindenképpen a sport közelében szeretnék maradni, azon belül a birkózás közelében, hogy ez milyen pozícióban, vagy milyen feladatkörben fog megvalósulni, ez még a jövő titka. Mivel katona is vagyok, ez a pálya is nyitva áll előttem, szóval sok lehetőségem van, hogyan alakítsam a jövőmet, de bízom benne, hogy valahogyan mindig a birkózás közelében tudok maradni.

J.M.: Mit tanácsolsz a jövő tehetségeinek, akik az élsport és az egyetemi tanulmányok között vacillálnak?

L.T.: Úgy gondolom, hogy nem kell feltétlen dönteniük, persze ez függ attól, hogy milyen szakot választ valaki, meg van-e annak a szaknak levelező tagozata, ami nekem nagyon jól jött. Egy vizsgaidőszak persze nagyon kemény, hogy össze lehessen egyeztetni a felkészüléssel. Így, hogy félévente kell igazán teljesíteni, az senkire nem ró akkora terhet, hogy ne lehessen kivitelezni és a sportot sem akadályozza. Ez persze előfordul, hogy egy külföldi edzőtábor keresztülhúzza a K-hetet, ami kicsit necces, de a tanárok rugalmasak, ráadásul sok segítséget is kaptam tőlük, úgyhogy megoldható. Mindenképpen azt tanácsolom, hogy aki az élsportot választja, az is nyugodtan menjen egyetemre és tanuljon. Én sosem tartoztam az éltanulók közé, de küzdöttem, tanultam, aminek meg is lett az eredménye. Szóval nem kell vacillálni, az élsport és a tanulás megy együtt is!

Szöveg: Janzsó Miklós

Fotó: MEFS, Magyar Birkózószövetség/Martin Gábor, Róth Tamás